Facebook oldaldoboz

Címkék

1. világháború (8) 1915 (2) 1956 (5) 2. világháború (2) 44. gyalogezred (8) ákos (1) all blacks (1) alsónána (1) andy warhol (1) animáció (2) anime (1) aurora (1) avanti ragazzi di budapest (2) a legbátrabb város (1) balassagyarmat (1) bánya rap (1) bárdudvarnok (1) beatles (1) becsület napja (1) bereményi géza (2) betörés (1) blikk (1) blind myself (1) bogáncs (1) böhönye (1) bolívia (1) bon yurt (1) bor (1) bors (1) boys on the docks (1) brasnyó antal (1) brujeria (1) budafok (1) budapest (6) budatétény (1) Bug (2) chestyni (2) che guevara (1) claudius czibulka (1) csányi sándor (1) cseh tamás (2) csíkszereda (2) csonka sándor (1) csordás józsef (1) dalai láma (1) dobogókő (1) dr hajdú miklós (1) dr stamler lajos (1) dunaszerdahely (1) duna tv (1) eduardo rózsa flores (1) Eduard kreysa (1) eger (1) egri vár (1) éles gábor (1) emlékház (1) emlékmű (1) eperjes károly (1) erdély (4) esküdt lajos (1) etika (1) falkafolk (1) fekete istván (1) felderítés (1) ferenczi györgy (1) film (5) főtér (1) futball (2) galícia (7) gárdonyi géza (1) geréb (1) gerebje (1) gölle (1) gróf balázs (1) gyárfás trio (1) hadifogság (1) hadisír (1) hadművelet (1) haka (1) harci gáz (1) hausz mihály (1) helyey lászló (1) hétköznapi csalódások (1) hevesi tamás (1) hortobágy (1) hősi halott (6) hot jazz band (1) hs7 (1) ifiház (1) illegál (2) illyés gyula (1) iparművészeti múzeum (1) irodalom (9) isao takahata (1) jakab benke nándor (1) jálics ernő (1) james joyce (1) japán (1) jégkorong (3) kálomista gábor (2) kamionka-strumilowa (3) kaposszentbenedek (1) kaposvár (10) karácsony (1) ka mate (1) kecskemét (1) kecskemétfilm (1) keidel antal (1) keleti temető (1) kemény pál (1) kepes andrás (1) képregény (1) kerekes band (1) kiss gábor (1) kisvejke (1) kitörés (1) kolumbia (1) kop (1) kormorán (1) lajkó félix (1) lany-polskie (1) lapajowka (1) lazio (1) liverpool (1) maccabi (1) magashegyi underground (1) magyar kupa (1) majsamiklósvár (1) makám (1) marian cozma (2) marilyn monroe (1) mátyás király (1) mesék mátyás királyról (1) miért? (2) miháld (1) milodánovics péter (1) minaret (1) misimackó (1) mlsz (2) molnár anikó (1) monica porter (1) móricz zsigmond (1) mtk (1) múzeum (2) muzsikás (1) mystery gang (1) nagy imre (2) novyi stav (2) novyi staz (1) olaszország (1) orbán jános dénes (1) összmagyar szurkolói szövetség (1) ostrom (1) öszsz (1) paintball (1) pálffy istván (1) panoptikum (1) pécs (2) persona non grata (1) petőfi irodalmi múzeum (1) pilis (1) pilisszentkereszt (1) pokorny lia (1) pop art (1) puskás ferenc (1) puskás hungary (1) puszták népe (1) rackajam (1) rácz vali (1) radnóti miklós (2) rákóczi (1) reichard béla (1) reviczky gábor (1) rizsa (1) rögbi (1) romantikus erőszak (1) rosseb (3) rózsa fesztivál (1) rúzsa magdi (1) sajtó (1) sándor tamás (1) sapizhanka (2) sebestyén márta (2) sick room (1) ska p (1) sport (8) steaua (1) sustain (2) szabás (1) szarvas józsef (1) székely himnusz (1) székely nyelvlecke magyaroknak (1) szemán ábel (1) személyes (5) széna tér (1) szentlászló (1) sziget fesztivál (1) szirtes ági (1) szívcsakra (1) szíven szúrt ország (2) szurdok völgy (1) tag der ehre (1) teleki (1) temető (1) trianon (2) turisas (1) tüzérség (1) ujváry lászló (1) új zéland (1) ukrajna (6) ultra (3) universal (1) város a város alatt (1) vatera (1) veszprém (2) vikár béla (1) vikidál gyula (1) világháború (2) vissza a gyerekkorba (1) vitézy lászló (1) wyrfarkas (1) yehudi menuin (1) zene (15) zene világnapja (1) zics (1) zóltance (1) Címkefelhő

Hirdetés

Friss topikok

  • Gérard Duchemin: Most nézem, nagyon jó film. (2015.06.16. 22:03) Viharos Emberöltő
  • Contra: Megrendítő, de mégis happy end, ahogy mondani szokták. Kár, hogy az az embertípus, aki a főszerepl... (2010.12.27. 11:09) Karácsony reggelén
  • Contra: Érdekesség: Kaposvár 1956-os történetének egyik szereplője volt a 2008 februárjában elhunyt Kunsza... (2010.08.24. 16:31) Palackba zárt történelem
  • Kiß B.: Ma este 23.30-kor újra adja az M2! (2010.08.20. 18:40) A Hortobágy legendája
  • kozlony: www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=23998 (2010.06.22. 10:07) Rózsa Fesztivál 2010

Most online

Karácsony reggelén

2010.12.26. 01:30 Kiß B.

-Bassza meg! - Mordult fel Zoltán, amikor az ébresztőóra másodszor verte fel mély álmából. 6.15 öt mutattak a digitális számlapon a vörös pálcikabetűk, amikor a villanykapcsoló után kotorászott, mivel kinn az utcán még sötét volt. Első meglepetése az volt, hogy egyedül van az ágyban, csak egy gyűrött cetli fekszik azon a párnán, amiről most felkelt, és amin mostanában Melinda, a cég ügyfélszolgálati vezetője szokott aludni, akivel félig-meddig együtt jártak.


„Nem bírtam elviselni a szagodat és a röfögésedet te disznó. Hívj fel, ha újra embert faragtál magadból! Boldog karácsonyt!” Zoltán összegyűrte a papírt, majd a wc-be dobta, miközben még félig leragadt szemekkel igyekezett nem a csésze mellé vizelni. Belenézett a fürdőszoba óriási tükrébe, vizet engedett a szájába, majd undorral köpött a kagylóba. Szemei, mint két éretlen szilva dudorodtak ki arcából, amin csak résnyire látott ki. Arcát sűrű borosta lepte. Ruhástól aludt, a márkás türkizszínű selyemingjén ital, nyál és egyéb ismeretlen eredetű foltok tarkállottak. A nadrágja sáros volt, és a sliccénél le volt szakadva a gombja. Undorral dobálta le magáról a ruháit és állt a zuhany alá. Ez valamelyest használt, de a belső émelygését ez sem tudta csillapítani.
Zoltán harmincöt éves volt, egy jól menő multinacionális cégnél dolgozott vezető beosztásban, mint kommunikációs szakember. Jól ment a cégnek, és jól ment Zoltánnak is. Soha nem kellett nélkülöznie, édesapja már az előző rendszerben is fontos személyiség volt a vidéki nagyvárosban ahol a családjuk mindig is élt és a rendszerváltásnál tovább erősítette a pozícióját. Egy ügyes befektetéssel hamar szép kis vagyonra tett szert, majd egy távol-keleti autóipari cégnél lett vezető, amelyik komoly piaci részesedést szerzett Magyarországon.  Jól ment tehát a családnak, így Zoltán és öccse mindent megkaptak, ami anyagilag egy gyermeknek megadható. Egy óriási családi házban nőttek fel a kertvárosban, külön tanárok foglalkoztak velük, zenét tanultak, sportolni és szakkörökbe jártak, majd saját lakást és autót kaptak a fővárosban, hogy egyetemi tanulmányuk zökkenőmentes legyen. Zoltán ráadásul az államvizsga után egy évet töltött édesapja cégének európai központjában, Németországban, majd egy további szemesztert töltött el egy neves angol magánegyetemen is. Megszokta a nagyvárosi nyüzsgést és bár édesapja szerette volna, ha ő is az autós cégénél köt ki, Zoltánnak esze ágában sem volt elhagyni a fővárost. Édesapja ezután egy elegáns penthouse-lakással lepte meg és egy régi ismerőse révén azonnal jó állást szerzett neki Budapesten. A cégen belül azonban nem volt szüksége protekcióra, tehetséges volt, szívós és kellően gátlástalan ahhoz, hogy bárkit eltaposson, aki a boldogulása útjába áll, ezért a beosztottak inkább elkerülték, a menedzserek és egy-két törtető gyakornok pedig igyekezett a kedvében járni. Zoltán pedig heves volt, soha nem volt komoly kapcsolata, egy-egy vadabb éjszaka pedig tízezreket költött italra, fűre és lányokra. Melindával az őszi hévízi értekezleten jöttek össze, azóta pedig „se veled, se nélküled” kapcsolatban voltak. A lány gyakran aludt nála, ilyenkor szeretkeztek is, azonban a munkahelyükön nem adták jelét annak, hogy van közöttük valami.
Melinda előző este is diszkréten érkezett, a szomszéd utcában parkolta le autóját, és a Zoltántól kapott ideiglenes kulcskártyával jutott be a lakásba. Szexi fehérneműbe bújt, pezsgőt töltött, majd befeküdt az ágyba, ahol bekapcsolta az óriási plazmatévét. Éjfél körül azonban elaludt. Már három óra is elmúlt, amikor Zoltán részegen betántorgott az ajtón, majd ruhástól, arccal beledőlt az ágyba. A lány próbálta felébreszteni, de miután nem reagált rá a férfi, mérgesen felöltözött, kitépett egy cetlit a Zoltán íróasztalán álló regiszterből, majd pár sort vetett rá, és távozott.
Zoltán kétszer is megvágta magát borotválkozás közben, pedig a legmodernebb borotvakészletet használta, fehér inget vett fel, lila selyem nyakkendővel, fekte nadrággal és rombuszmintás szürke-fekete mellénnyel. Sűrű fekete haját hátrazselézte, belerúgott a tegnapi koszos cipőjébe, és leemelt egy makulátlan fényű fekete olasz bőrcipőt a cipőszekrényéből. Az irattáskáját és a laptopját a hóna alá kapta, majd kilépett a dunai panorámás lakásból, és a lifttel az épület alagsorában található teremgarázsba ment. Még jó, hogy taxival ment el tegnap az üzemfenntartási osztály vezetőjének születésnapi bulijára, mert autóval biztos nem tudott volna hazajönni, gondolta. Beszállt a nagy királykék 300 lóerős sportautó bőrülésére, majd kihajtott az utcára.
Minden reggel munkába menet az egyik kereskedelmi rádió viccelődős, beszélgetős műsorát hallgatta, az egyik céges bulira meg is hívták a kedvéért a híres műsorvezető-párost, aznap azonban nem kötötte le a műsor sem. Bosszantotta, hogy december 24-én is be kell mennie az irodába, még akkor is, ha mindössze néhány papírt kell aláírnia, ami ugyan alig több mint negyed óra, de kilencre kész kell, hogy legyen, mert a nagyfőnök is csak ezekért jött be az ünnepnap. Ilyenkor a cég dolgozói szabadságukat töltik, csak néhány portás, biztonsági őr, takarító és csúcsvezető lézeng a cégnél.
Zoltán utálta a karácsonyt. Utálta a kötelező ajándékokat, utálta, hogy kétszázharminc kilométert kell autóznia a szülei városába, hogy meg ne sértse őket a távolmaradásával. Utálta a rokonlátogatást, a közös étkezéseket, nyűgnek, idejétmúlt kispolgári csökevénynek vélte őket. Unta, hogy ismeretlen rokonok sírjaihoz járnak ki a temetőbe. Szíve szerint egész nap aludt volna, este meg áthívott volna pár cimborát, esetleg gyakornokot pókerezni egy jó szivar meg pár üveg whisky mellett. Esetleg rendelnének pizzát és lányokat is, sodornának egy pofás jointot, az lenne az igazi karácsony, nem ez a szentimentális csöpögés!
Egy külvárosi munkáskörnyéken hajtott át, ahol látta, hogy nyitva van egy kisbolt a sarkon. Leparkolta az autóját és bement. Vett egy doboz cigarettát, egy csomag rágógumit, és valami jegeskávét, vagy legalább valami jobb energiaitalt is vásárolt volna, azonban undorodva látta, hogy semmi ilyesmi nincs a boltban. Olcsó felvágott, olcsó sörök, olcsó dohány, semmi több. Az emberek márkátlan üdítőitalokkal, pancsolt borokkal, fél kiló kenyerekkel, és rossz minőségű szaloncukrokkal a kosaraikban álltak a sorban. Többen még munkásruhában voltak, valószínűleg az éjszakai műszakból hazafelé vásároltak be szegényes szentestéjükhöz. Zoltán undorral nézett végig a soron, és arra gondolt, hogy tegnap többet költött arra az 1992-es Cragganmore whiskyre, mint amit ez a sok szerencsétlen összesen a fa alá tesz. Sietett, ezért végigtörtetett a sor mellett, és előrefurakodott.
-    Csak ez a cigi meg a rágó lesz. – Mondta a pénztárosnak. – Sietek!
-    Már megbocsásson fiatalember, de nem itt van a sor vége! – szólt rá egy önérzetes, munkásruhás, szakállas férfi. – De ha ennyire siet, tudja mit? Boldog karácsonyt!
-    Megbaszhatom ezt a karácsonyt! – vetette oda Zoltán köszönés helyett, majd fizetett, és a visszajárót meg sem várva köszönés nélkül kiment a boltból. 
Ráhajtott a gyorsforgalmi útra, miközben rágyújtott, és mire észbekapott, úgy érezte, hogy ránt egyet a sportkocsi.
-    Verje meg az Isten ezt a kurva autót! – mondta, és abban a pillanatban úgy érezte, hogy nem tud az úton maradni, majd másodperceken belül 120km/órás sebességgel egy útszéli villanyoszlopba csapódott.
Sokáig, nagyon sokáig nem emlékezett semmire, csak a sűrű feketeségre. Először a klórszagot érezte meg, illetve azt a kórházszagot, ami a felmosóvíz, kötszer és ételszagból áll össze. Mozdulni még sokáig nem tudott. Szépen lassan tudott meg mindent. Eleinte naponta csak egy-két órát volt magánál. Akkor tudta meg, hogy elvesztette jobb szeme világát, hogy platinadarabot ültettek a koponyájába, hogy jobb kezén a gyűrűs- és a kisujja lebénult, hogy három bordája eltört és hogy a jobb lábát térdből amputálták.  Két hétig volt kómában.
Édesapja elintézte, hogy a legjobb ellátást kapja. Hamarosan átkerült egy magánkórházba, amelynek a szolgáltatása egy jobb szállodáéval vetekedett és össze sem lehetett hasonlítani a sürgősségi osztállyal, ahonnan átkerült oda.  A szobája mindig tele volt friss virággal, levelezőlappal, étellel és itallal, de látogatói nem nagyon akadtak. Egyik nap bejöttek hozzá a haverjai, de öt percet sem töltöttek nála, zavarban voltak és szinte látta a szemükben az iszonyt, amit a nyomorék testének látványa okozhatott. Volt egy furcsa visszatérő álma, mintha egy szecessziós képeslap lett volna, ahol két gyerek imádkozik az édesapja életéért. Soha nem akart gyereket, ahogy feleséget és kutyát sem, és utált mindent, ami szentimentális, így a régi képeslapokat is. Egy idő után azonban úgy érezte, hogy hallja is azokat a gyerekeket és már nem próbálta meg elüldözni a képet, hanem sokszor akarva idézte maga elé, hogy el tudjon aludni.
Két hónap múlva a cége sajnálkozó hangú levelet küldött a számára egy szép összeget tartalmazó utalási bizonylat társaságában, hogy sajnos a kiélezett piaci helyzetben nem tudják tovább tartani a munkahelyét, de jobbulást kívánnak neki, és támogatásukról biztosítják. Melindát soha többé nem látta.


Óracsipogásra ébredt. 6.15 állt a számlapon. Óvatosan az ágy szélére csúszott, rutinos mozdulattal csatolta fel a műlábat, majd óvatosan végigsimította a mellette fekvő nő hosszú, göndör dióbarna haját. A fürdőben a tükör szélére egy cédula volt ragasztva „Szeretlek” felirattal. Zoltán mosolyogva írta alá, hogy Én is”. Megborotválkozott. Felszedett pár kilót az utóbbi években, de határozottan előnyére vált. Eltűnt alkatából az ideges soványság, ami korábban jellemezte. Félhosszú hullámos haja már lassan eltakarta a három varratot a fején. Egy ideig kopaszra nyírta a haját, azonban az utolsó fél évben nem vágatta le, csak megigazíttatta. Jó szabású farmernadrágot, és kényelmes polár pulóvert vett fel, sapkát húzott, és belelépett a túrabakancsába. Bár bicegett, külső szemlélő meg sem mondta volna, hogy műlábat visel, és a jobb szemében az üvegszem is mestermunka volt, ugyanazt a kék árnyalatot adta vissza, mint az igazi szeme. Komolyabb, férfiasabb lett az egész megjelenése.
Hó lepte el a nagy falusi udvart, és a kis foxi kutya boldog csaholással dörgölődzött a térdéhez. A havas utcán végig mellette loholt, miközben Zoltán egy kis szánkót húzott maga után. A boltban már sokan voltak, mindenki karácsonyra vitt valamit. Zoltán kedves ismerősként köszöntötte őket. Hal, bor, friss kenyér és házi szalonna került a szánkóra, minden más már otthon volt. Már előző este kiásott egy kisebb fenyőfát a kertben, ezt most átültette egy nagyobb kerámia-edénybe. Mikor bevitte a lakásba négyéves kislánya boldogan szaladt elé:
-    Karácsonyfa! Apa hozott karácsonyfát!
Zoltán hatalmas csókot nyomott a kislány fejére, majd megcsókolta feleségét is, aki éppen reggelit készített.
-    Igen, karácsonyfa. Ez lesz Máté baba első karácsonyfája. – Mondta mosolyogva, miközben nevetve a kiságy felé nézett, ahol egy alig fél éves fiatalember birkózott egy hatalmas plüss medvével.
-    Nem küldöd el a cikket a munkahelyedre? – Kérdezte az asszony.
-    Ma nem küldök semmit sehová, ma csak Ti vagytok nekem! A szerkesztő úr is várhat hétfőig! – válaszolta Zoltán nevetve.
Este, amikor kettesben maradtak, az asszony átölelte a nyakát.
-    Ma hét éve történt. Nem rossz visszaemlékezni rá?
-    Egész nap ezen törtem a fejem. Persze rossz a fájdalom és az elvesztegetett lehetőségek miatt. De miről beszélek? Állítom, hogy többet érek fél szemmel és fél lábbal most, mint hét éve egészségesen értem. Nem volt senkim és semmim. Tele voltam pénzzel, de üres voltam, és boldogtalan. Hét éve tanított meg az Isten arra, hogy vigyázzak, mit kérek tőle, mert teljesíti. Magamra hoztam átkot, ami beteljesedett. De ha ez nincs, akkor soha nem gondolkozom el az életemen. A baleset után úgy éreztem, hogy nem lehet így élni. Aztán találkoztam veled és tudtam, hogy élnem kell! Akkor mertem újra Istent szólítani, de már nem pökhendi módon, hanem alázattal.  Isten pedig újra meghallgatott, nekem adott téged, nekem adta Zsuzsikát és Mátét és tán még adni fog nekik kistestvéreket is!  Adott nekem munkát, amiből tisztességgel megélünk, adta ezt a falut és az emberek szeretetét, az állatokat, a szép házunkat és a barátainkat. Amikor a baleset történt azt hittem, hogy gazdag vagyok és mindent elveszítettem, pedig szegény voltam és mindent csak akkor nyertem meg! Még egyet kérnék csak az Úristentől! Adjon békét, boldogságot, szeretetet és családot másoknak is, akik úgy élnek, mint én korábban! Reméljük, nekik nem kell akkora bukkanó az úton, mint nekem kellett, hogy egyenesbe forduljon az életük!
Szenteste éjjelén, amikor megkondult a harang a templom tornyában, Zoltán és családja békésen szenderült álomra a nagy ház meleg szobáiban. Csak a karácsonyfai fényei pislákoltak még a nappali közepén.

 

 

 

 


 

 

2 komment

Címkék: személyes karácsony

A bejegyzés trackback címe:

http://rossebezred.blog.hu/api/trackback/id/tr432539373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gabesz7004 2010.12.26. 08:33:10

"Amikor a baleset történt azt hittem, hogy gazdag vagyok és mindent elveszítettem, pedig szegény voltam és mindent csak akkor nyertem meg!"
Ez mennyire igaz! Sajnos szinte csak anyagiakban tudjuk mérni a gazdagságot, pedig a szívünk és lelkünk gazdagsága milliószor többet ét!

Áldott Ünnepet mindenkinek!

Contra 2010.12.27. 11:09:28

Megrendítő, de mégis happy end, ahogy mondani szokták. Kár, hogy az az embertípus, aki a főszereplő az elején volt, nem olvas ilyesmit. Ilyesmit sem. De a Jóisten tudja, kivel mi a szándéka.