Sokat gondolkodtam már, hogy mikor és hogy alakult ki Kaposvár és Pécs között ellentét. Mert hogy kialakult, az vitán felül áll: egy új vasúti járat, egyetemi kar, közintézmény regionális elhelyezése kapcsán heves viták robbannak ki egymással a két város politikusai között. Sokszor a két város derék polgárai sem épp a legjobb véleménnyel nyilatkoznak szomszédvárukról, vagy annak lakóiról, világnézeti különbségeiknél pedig szemléletes, hogy nincs az a választás, ahol hasonló eredmény születne a két településen. Nem utolsó sorban pedig ott a sport: ha valami, egy Rákóczi – Pécs meccs soha nem tét nélküli.

 

Persze nem példanélküli az eset, hasonló viszonyban él Zalaegerszeg Szombathellyel, Sopron Győrrel, Miskolc Nyíregyházával és még hosszasan lehetne folytatni a sort. Egy biztos, ezek a rivalizálások nem mai gyökerűek.

 

A kaposvári Megyei Könyvtár helytörténeti részlegében kutatva találtam rá egy érdekes munkára. A XX. század elején a Kisfaludy Társaság megbízásából országos népdalgyűjtést tartottak, olyan meghatározó személyiségek bevonásával, mint mondjuk Orbán Balázs, Ortutay Gyula, Benedek Elek, Kodály Zoltán vagy épp a József Attila verse nyomán hírhedt Horger Antal. Somogyban a hetesi születésű Vikár Béla kapta azt a feladatot, hogy papírra vesse a megye népköltészetét, mely a Magyar Népköltési Gyűjtemény kiadványsorozatban a „Somogymegye Népköltése” címmel látott napvilágot 1905-ben Budapesten, az Athaneum kiadásában. A gyorsírással és az Európában elsőként fonográffal rögzített nóták felbecsülhetetlenek a magyar kultúra, és a kor megismerése szempontjából.

 

A gyűjteményből egy verset közölnék, melyet Vikár 1905-ben jegyzett le, bizonyos Szabó János kaposvári lakostól: