Hirdetés

Hirdetés

Facebook oldaldoboz

Címkék

1. világháború (8) 1915 (2) 1956 (5) 2. világháború (2) 44. gyalogezred (8) ákos (1) all blacks (1) alsónána (1) andy warhol (1) animáció (2) anime (1) aurora (1) avanti ragazzi di budapest (2) a legbátrabb város (1) balassagyarmat (1) bánya rap (1) bárdudvarnok (1) beatles (1) becsület napja (1) bereményi géza (2) betörés (1) blikk (1) blind myself (1) bogáncs (1) böhönye (1) bolívia (1) bon yurt (1) bor (1) bors (1) boys on the docks (1) brasnyó antal (1) brujeria (1) budafok (1) budapest (6) budatétény (1) Bug (2) chestyni (2) che guevara (1) claudius czibulka (1) csányi sándor (1) cseh tamás (2) csíkszereda (2) csonka sándor (1) csordás józsef (1) dalai láma (1) dobogókő (1) dr hajdú miklós (1) dr stamler lajos (1) dunaszerdahely (1) duna tv (1) eduardo rózsa flores (1) Eduard kreysa (1) eger (1) egri vár (1) éles gábor (1) emlékház (1) emlékmű (1) eperjes károly (1) erdély (4) esküdt lajos (1) etika (1) falkafolk (1) fekete istván (1) felderítés (1) ferenczi györgy (1) film (5) főtér (1) futball (2) galícia (7) gárdonyi géza (1) geréb (1) gerebje (1) gölle (1) gróf balázs (1) gyárfás trio (1) hadifogság (1) hadisír (1) hadművelet (1) haka (1) harci gáz (1) hausz mihály (1) helyey lászló (1) hétköznapi csalódások (1) hevesi tamás (1) hortobágy (1) hősi halott (6) hot jazz band (1) hs7 (1) ifiház (1) illegál (2) illyés gyula (1) iparművészeti múzeum (1) irodalom (9) isao takahata (1) jakab benke nándor (1) jálics ernő (1) james joyce (1) japán (1) jégkorong (3) kálomista gábor (2) kamionka-strumilowa (3) kaposszentbenedek (1) kaposvár (10) karácsony (1) ka mate (1) kecskemét (1) kecskemétfilm (1) keidel antal (1) keleti temető (1) kemény pál (1) kepes andrás (1) képregény (1) kerekes band (1) kiss gábor (1) kisvejke (1) kitörés (1) kolumbia (1) kop (1) kormorán (1) lajkó félix (1) lany-polskie (1) lapajowka (1) lazio (1) liverpool (1) maccabi (1) magashegyi underground (1) magyar kupa (1) majsamiklósvár (1) makám (1) marian cozma (2) marilyn monroe (1) mátyás király (1) mesék mátyás királyról (1) miért? (2) miháld (1) milodánovics péter (1) minaret (1) misimackó (1) mlsz (2) molnár anikó (1) monica porter (1) móricz zsigmond (1) mtk (1) múzeum (2) muzsikás (1) mystery gang (1) nagy imre (2) novyi stav (2) novyi staz (1) olaszország (1) orbán jános dénes (1) összmagyar szurkolói szövetség (1) ostrom (1) öszsz (1) paintball (1) pálffy istván (1) panoptikum (1) pécs (2) persona non grata (1) petőfi irodalmi múzeum (1) pilis (1) pilisszentkereszt (1) pokorny lia (1) pop art (1) puskás ferenc (1) puskás hungary (1) puszták népe (1) rackajam (1) rácz vali (1) radnóti miklós (2) rákóczi (1) reichard béla (1) reviczky gábor (1) rizsa (1) rögbi (1) romantikus erőszak (1) rosseb (3) rózsa fesztivál (1) rúzsa magdi (1) sajtó (1) sándor tamás (1) sapizhanka (2) sebestyén márta (2) sick room (1) ska p (1) sport (8) steaua (1) sustain (2) szabás (1) szarvas józsef (1) székely himnusz (1) székely nyelvlecke magyaroknak (1) szemán ábel (1) személyes (5) széna tér (1) szentlászló (1) sziget fesztivál (1) szirtes ági (1) szívcsakra (1) szíven szúrt ország (2) szurdok völgy (1) tag der ehre (1) teleki (1) temető (1) trianon (2) turisas (1) tüzérség (1) ujváry lászló (1) új zéland (1) ukrajna (6) ultra (3) universal (1) város a város alatt (1) vatera (1) veszprém (2) vikár béla (1) vikidál gyula (1) világháború (2) vissza a gyerekkorba (1) vitézy lászló (1) wyrfarkas (1) yehudi menuin (1) zene (15) zene világnapja (1) zics (1) zóltance (1) Címkefelhő

Friss topikok

  • Gérard Duchemin: Most nézem, nagyon jó film. (2015.06.16. 22:03) Viharos Emberöltő
  • Contra: Megrendítő, de mégis happy end, ahogy mondani szokták. Kár, hogy az az embertípus, aki a főszerepl... (2010.12.27. 11:09) Karácsony reggelén
  • Contra: Érdekesség: Kaposvár 1956-os történetének egyik szereplője volt a 2008 februárjában elhunyt Kunsza... (2010.08.24. 16:31) Palackba zárt történelem
  • Kiß B.: Ma este 23.30-kor újra adja az M2! (2010.08.20. 18:40) A Hortobágy legendája
  • kozlony: www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=23998 (2010.06.22. 10:07) Rózsa Fesztivál 2010

Most online

Meghalok! Meghalok! Élek! Élek!

2009.01.13. 16:51 Kiß B.

 

Az Új-Zélandi rögbi válogatott minden nemzetközi mérkőzése előtti perceket majdnem úgy várják a nézők, mint magát a meccset, hiszen minden ilyen alakalommal az „All blacks” egy hagyományos Maori törzsi harci táncot ad elő.
 
Ez a tánc a Haka.
 
1884-ben, az első túrán, amin a „tiszta feketék” (a csapat hagyományosan csak teljesen fekete szerelésben lép pályára) idegenben játszottak nyolc nemzetközi mérkőzést az ausztráliai Új-dél Wales tartományban, a vendégek egy Maori harci gyászdal eltáncolásával kezdték a találkozókat, amivel jócskán meglepték vendéglátóikat.
 
Majd 1888-89-ben egy Maori bennszülöttekből álló csapat meghívást kapott a Brit korona anyaországaiba, a Brit gyarmatok közül elsőként. Az eredeti tervek szerint csak őslakosokból állt volna az utazó csapat, végül négy fehérbőrű, már új-zélandi születésű játékos is helyet kapott az utazó keretben. Így legjobb felállással utazhatott a válogatott, és a meghívás értelmében a „bennszülött” elnevezésnek is eleget tudtak tenni.  Az első mérkőzésük előtt, 1888. október 3-án, Surrey csapata ellen a csapat ugyancsak előadta a Hakát. A csapat persze előzőleg leírta vendéglátóinak e szándékát, és hangsúlyozták, hogy a dal nem az eredeti „Ka Mate,” hanem az „Ake ake kia kaha” szöveggel kerül előadásra. Azért fontos ez, mert az eredeti szöveg egy harci ének, így az Brit vendéglátóik ellen, a gyarmat a gyarmatosító elleni nyílt fellépésének tűnhetett volna. Az persze más kérdés, hogy mit gondoltak magukban a játékosok az átírt szöveg ellenére. Persze az angolok nem látták, vagy nem akarták meglátni a sorok között megbúvó politikai üzenetet, inkább a „show” maradt meg bennük. Éppen ezért a túra további meccsei előtt a Hakát Maori népviseletben táncolták el. Ezek az öltözetek sajnos nem maradtak fenn az utókor számára, több ízben pedig nem öltöttek harci díszt a játékosok a mérkőzések előtt.
 
 
Új-Zéland az első hivatalos nemzetközi barátságos mérkőzését 1903. augusztusában játszotta Ausztráliában, Sydney városában, ahol a „Tena Koe Kangaroo” című harci éneket táncolták el a játékosok.
 
"Tena Koe Kangaroo
Niu Tireni tenei haere nei
Au Au Aue a!"
 
Magyarul:
 
"Vigyázz kenguru!
Új-Zéland rád ront!
Au Au Au rád!"
 
A túrát megelőzően ezt az éneket először 1903. július 13-án egy otthoni barátságos mérkőzésen énekelték el, majd a tánc Sydney-ben debütált nyilvánosan. Ez volt az első „felelgetős” Haka, ahol előénekes vezette fel a csatadalt és a többi játékos, mint kórus válaszolt rá.
A túra nem mellesleg a „tiszta feketék” teljes sikerével ért véget, tíz mérkőzésükből tizet nyertek, 276 pontot szerezve, és a Metropolitan United elleni meccsük után a sajtó is felfigyelt mind az eredményre, mind a különös harci táncra.
 
1905-ben a válogatott hivatalosan is meghívást kapott egy Brit túrára. Ez volt az első eset, hogy a csapat „All blacks” avagy „Originals” néven jelentek meg róluk írások a sajtóban. Az nem bizonyított (bár valószínű), hogy előadták a Hakát a túra minden mérkőzése előtt, az azonban biztos, hogy Skócia és Wales ellen már az eredeti, „Ka Mate” csatadalt táncolták el, ami sokak szemében egyenlő a Hakával.
 
Bár itt már senki nem az ellenállást érezte ki elsősorban a dalból, a feljegyzések szerint a walesi játékosok válaszként elénekelték az ország himnuszát. Ezek pedig már előrevetítették a politikai változás légkörét is, amit igazol, hogy Új-Zéland 1907-re már nem csak egyszerű gyarmati státusszal bírt, hanem önkormányzattal rendelkező domíniumi rangot kapott.
 
Az ország (Maori nyelven Aotearoa: a hosszú fehér felhő földje) rögbi-csapatához közben annyira hozzánőtt a Haka, hogy mikor az ország hadseregének csapata 1916-ban Walesben megmérkőzött a helyiekkel, a „Ka Mate” szövege nyomtatásban is belekerült a mérkőzés hivatalos programfüzetébe.
 
1924-25-ben újabb túra következett, ahonnan a csapat ez úttal is, egy becenévvel is gazdagabban tért haza. A „The Invincibles” azaz „ A Legyőzhetetlenek” nevet az Angolok, Skótok, Walesiek mellett az Írek, a Franciák, és Kanada válogatottjának legyőzésével szerezték. James Joyce világhírű Ír író miután 1925. januárjában látta a „Legyőzhetetlenek” mérkőzését Párizsban, a Haka olyannyira megragadta, hogy annak hatására írt egy szójátékot, melyet a „Finnegan ébredése” című utolsó művébe be is emelt. Ezen a regényén amúgy tizenhat évig dolgozott, fő műve, az „Ulysses” megírása után, magyarra azonban csak részleteiben lett lefordítva Bíró Endre által. Ez a nem teljes mű kétszer került kiadásra Magyarországon (1992, 1994. Holnap kiadó). A Haka által ihletett rész az 1950-es angol nyelvű második kiadás 335. oldaláról így szól:
 
Let us propel us for the frey of the fray! Us, us, beraddy!
Ko Niutirenis hauru leish! A lala!
Ko Niutirenis haururu laleish! Ala lala!
The Wullingthund sturm is breaking.
The sound of maormaoring
The Wellingthund sturm waxes fuercilier.
 
1935-36-ban Új-Zéland újabb Brit túráján azonban nem minden meccs előtt adta elő a Hakát, amit a nézők igencsak nehezményeztek. Azóta a legtöbb mérkőzés nem múlhat el nélküle.
 
Azért írom, hogy a legtöbb, mert bár a csapatok zöme megtiszteli a „tiszta feketéket” azzal, hogy sorfalat állva nézi végig a harci táncot, adódtak problémák a legújabb kori történelemben is.
 
Több esetben a Haka figyelmen kívül hagyása része a lélektani hadviselésnek, hiszen félreérthetetlenül a csapat semmibe vételéről szól. 1996-ban például az Ausztrál válogatott játékosai végeztek bemelegítő gyakorlatokat a tánc alatt, vagy egy évre rá 1997-ben a portugáliai világkupán az Olasz együttes vette semmibe a tradíciót. Azonban ez a fegyver általában fordítva sül el, hisz mind két alkalommal a vártnál is nagyobb arányú győzelmet arattak a megsértett „Original”-ok, szóval nem tanácsos nekik hátat fordítani.
 
Szintén 1997-ben verekedés tört ki a pályán, amikor az egyik angol játékos utánozni kezdte a Hakát táncoló fekete mezes ellenfelét, de azt sem vették jó néven, amikor 1999-ben Sydney-ben az ősi rivális Ausztrália szurkolói százhét-ezer torokból énekelték a tánc alatt a „Waltzing matilda” kezdetű dalukat, ami ott a „nem hivatalos himnusz”, egyben az 1976-os montreali olimpiai játékok dala is volt. Ezek, és az ehhez hasonló esetek csaknem diplomáciai bonyodalmakhoz vezettek, mivel az új-zélandiak értelmezésében a Haka olyan szinten hozzájuk kapcsolódott, és beépült a mérkőzéseik menetébe, nemzeti kultúrájukba, hogy annak megsértése, vagy szabályokkal történő korlátozása (amire szintén volt példa nem is olyan rég) egyenesen a nemzeti önérzetükben sérti őket.
 
 
A példát nem csak megtiltani, vagy kicsúfolni akarták, hanem páran magukévá is tették. Fiji, Tonga vagy Samoa válogatottjai ugyanúgy eljárják saját Hakájukat, mint a fekete mezesek.
 
Persze nem csak válogatottak láttak fantáziát a Hakában. Például a nagy tradíciójú (1879) Ír Munster Rugby, akiknek kék alapon három sárga korona, és egy sárga szarvas-portré található a címerükben, mégis a „The red army” azaz „A vörös hadsereg” névre hallgatnak, magáévá tette ezt a maori eredetű harci táncot.
 
Talán ezért is szerethető a Haka. Ezek a tények azt igazolják, hogy egy világvégi kis gyarmat apró szokását nem nyomhatják el világhatalmak. Sőt! Bizonyára a legvérmesebb maori ivadék sem gondolta volna, akit díszkosztümben parádéztattak az első túrán az elnyomó birodalomban, politikai megfontolásból átíratott sorokkal, hogy egyszer ott, a szigeteken a legpatinásabb csapatok egyike járja majd a Hakát hétről-hétre.
 
A Haka tehát hatalmas népszerűségnek örvend világszerte, így a reklámozók is látnak fantáziát mindennemű kiaknázásában. Viszont ezt azért nem bánom, mert ha nem így lenne, valószínűleg nekem sem lenne Kaposváron szorgos távol-keleti kezek munkáját dicsérő „All blacks” labdám. Pláne nem Angliából.
 
   
 
 
 
Az évtizedek során Haka szövege volt még a „Ko Niu Tireni” valamint a „Kapa o Pango” is, de a „Ka Mate” az, ami bevonult a köztudatba. A dal egy 1820-as években történt esetet vesz alapul, amikor is Te Rauparaha törzsfőnököt megtámadták, majd menekülnie kellett, míg egy másik törzs főnöke, a „szőrös ember” segített rajta. A szöveg maga csupa szinonima, ami lényegében arról szól, hogy soha nem szabad feladni a harcot, mindig van remény, ha az emberek összefognak. Úgy látszik rögbiben ez működik, talán érdemes megfogadni. Íme a szöveg:
 
Ringa pakia!
 
Csapj a kezekkel a dolgok ellen!
Uma tiraha!
 
Fújd ki a mellkasod!
Turi whatia!
 
Hajlítsd a térdeidet!
Hope whai ake!
 
Mozgasd a csípőd!
Waewae takahia kia kino!
 
Dobbants oda a lábaddal, amilyen erősen csak tudsz!
 
 
 
Ka mate, ka mate
 
Meghalok! Meghalok! (Ez halál! Ez halál!)
Ka ora' Ka ora'
 
Élek! Élek! (Ez élet! Ez élet!)
Ka mate, ka mate
 
Meghalok! Meghalok! (Ez halál! Ez halál!)
Ka ora Ka ora "
 
Élek! Élek! (Ez élet! Ez élet!)
Tēnei te tangata pūhuruhuru
 
Ez a szőrös ember
Nāna i tiki mai whakawhiti te rā
 
aki visszaadta a napsugarakat nekem.
Upane... Upane
 
Fel a létrán! Fel a létrán!
Upane Kaupane"
 
Fel a csúcsra!

 Végezetül:

Arról, hogy mennyire vált hagyománnyá a Haka Új-Zélandon tanúskodik ez utolsó vido is. A rögbisek után a kosarasok, röpladbázók és szépen lassan minden csapat átvette tőlük a táncot, csakúgy, mint a fekete színt. Itt épp a jégkorong válogatott, az "Ice blacks" fogadja ellenfelét.

4 komment

Címkék: sport irodalom jégkorong haka rögbi új zéland ka mate all blacks james joyce

A bejegyzés trackback címe:

https://rossebezred.blog.hu/api/trackback/id/tr76875193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

negyvennégy 2009.01.14. 18:13:58

itt egy példa, Új Zéland - Cook szigetek, mindkét csapat nyomja a hakát, aztán hogy bebizonyítsák, hogy ez nem csak üres tradíció, összeverekednek:
www.youtube.com/watch?v=RpO7jlUD-uE

krs 1 2009.01.20. 16:52:40

na az biztos, hogy a Toresz erre élvez !
:-D