Szenzációs felfedezésre bukkantak Kaposváron 2010. május 8-án délután az Együd Árpád Művelődési Ház bontásán munkálkodó építészek. Egy dunsztosüvegben a második világháborúban, valamint 1956-ban készült fényképeket és negatívokat találtak.
A művelődési ház vagy, ahogy Kaposváron mindenki hívja, az Ifiház bontási munkálatait Nemes Aladár az OTP Ingatlan Zrt. építésvezetője koordinálja. Ő dolgozott kedden is, amikor munkásai egy váratlan eseményre hívták fel a figyelmét. A lépcső tövénél, a jelenlegi utcafront alatt mintegy két és fél méter mélységben a munkagép által kifordított földben egy üvegre akadtak, amiben több 9X6 cm-es fényképfelvételt, valamint negatív tekercset találtak. A képek a második világháborúban készültek, valamint a kaposvári 1956-os, október 30-i forradalmi megmozdulás képeit örökítik meg. Nyilvánvaló, hogy a felvétel készítője meg akarta óvni a felvételeken szereplő forradalmárokat a felelőségrevonástól, azonban bízott az utókorban és a történelmi igazságtételben, így egy "palackpostába", vagy divatosan fogalmazva "időkapszulába" zárta a felvételeket. Több mint fél évszázaddal a fotók elkészítése után így kerültek elő ezek a kincsek, amelyek hiánypótló helytörténeti és történelmi kordokumentumok.
A megtalálók azonnal a Kaposvári Megyei és Városi Könyvtár igazgatójához, Varga Róberthez fordultak a talált kinccsel. A könyvtár azonnal digitalizálta a felvételeket, közzétette honlapján, és várja mindazok jelentkezését, akik tudnak a felvételek készítőjéről, azok szereplőiről, valamint további sorsukról.
Az alábbiakban a Kapospont Internetes Hírportál által összegyűjtött felvételeket mutatom be, melyek a forradalom kaposvári eseményeinek egyetlen színes dokumentumai.
A forradalom kaposvári résztvevőiről keveset tudni. Több embert halálra ítéltek, az ő nevüket a pártok házán emléktábla őrzi. Az 1956-ban életüket vesztettek közül a nyugati temetőben nyugszik Viski Károly, Vígh Jenő, Fehér Imre és Kovács Rezső. A később elhunyt hősök közül a keleti temetőben alussza örök álmát Gosztonyi István, Erdő Árpád, Császár Károly és Gál István.
Az egyik barátom, Milodánovics Róbert nagyapja, Milodánovics Péter is aktív résztvevője volt a forradalmi történéseknek. Milodánovics Péter 1898. december 22-én született Szabadkán. Innen vonult be feltehetőleg tizedesként az első világháborúba, aminek nagy részét hegyivadászként az olasz fronton szolgálta le. A nagy háború után Kecskemétre költözött, ahol könyvelőként tevékenykedett, majd a Pénzügyminisztérium és a Belügyminisztérium alkalmazásában is ált. 1940-ben Horthy Miklós kormányzó a kaposvári börtön parancsnokává nevezte ki, ez alkalomra egy ezüst zsebórát is adott neki az alábbi felirattal: „Horthy Miklóstól Milodánovics Péternek a Hazáért tett szolgálatáért!” A fordulatig töltötte be ezt a tisztséget, majd a kommunista hatalomátvétel után visszavonult. 1956-ban, mikor a forradalom hulláma Kaposvárt is elérte, újra szolgálatba helyezte magát. Az ÁVÓ és TSZ vezetők, valamint egyéb kommunista funkcionáriusok a Városházára menekültek, ahol a forradalmi tömeg meg akarta lincselni őket. Milodánovics Péter a börtönőrök élén azonban fegyveres biztosítással a városi börtönbe kísérte őket azzal, hogy szabályos bírósági tárgyalás döntsön a sorsukról, ezzel valószínűleg többük életét megmentette. A szabadságharc bukása után a "népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel" bűntettének vádjával öt hónap börtönre, két év közügyektől való eltiltásra, valamint 300 forint vagyonelkobzásra ítélte. A büntetést 1957. augusztus 30-tól 1958. január 28-ig letöltötte. Milodánovics Péter 1980-ban hunyt el. Özvegye kérelmére 1991-ben a vádak alól a Somogy Megyei Bíróság posztumusz felmentette.
Akinek hasonló családi története és felvételei vannak, és szeretné, hogy a blogon közzétegyem, kérem juttassa el számomra a rossebezred@gmail.com emailcímre.
