Csak előre Rosseb!

Ma 100 éve, 1915. július 11-én, vasárnap hajnali 03.15 órakor fejeződtek be az előző napi átcsoportosítások, mely után a nap nagy része csendben telt el.

A 2. hadsereg parancsnoksága napi rendeletében felhívta a figyelmet arra, hogy Galíciának már az oroszok által kiürített területein az ellenséges erők még mindig lehallgatják az osztrák-magyar csapatok telefonbeszélgetéseit. Ennek oka az, hogy polgári öltözetben visszahagyott orosz katonák az oroszbarát civil lakosság segítségével rákötik az osztrák-magyar katonai vonalakat az erre célra hátrahagyott titkos orosz vezetékekre. A parancsnokság a tevékenység megfékezése érdekében a drasztikus megoldásoktól sem riadt vissza.

Ma 100 éve, 1915. július 10-én, szombaton az arcvonalban úgy éjjel, mint délelőtt is, teljes csend uralkodott. A nap nagy része a csapatok rendezésével telt el. 10.30 órakor a 31. hadosztály értesítette az ezredet, hogy a XII. menetzászlóalj a délután fog megérkezni, egyben elrendelte, hogy az I. zászlóalj az úton csatlakozzon a menetzászlóaljhoz, amellyel felváltás céljából Kamionkára meneteljen. A menetszázad azonban késve indult el, így az esti órákban érkezett Chestynire, ahol zászlóaljakhoz történő beosztása megtörtént. Ezt követően az I. zászlóalj Saphizankára vonult az ezredparancsnokság álláspontjára, mint a 62. gyalogdandár tartaléka, a II. és a IV. zászlóaljakhoz beosztott részek pedig az állásokban álló egységeikhez vonultak be.

Ma 100 éve, 1915. július 9-én, pénteken kevéssel éjfél után a II. zászlóaljjal szemben lévő ellenség élénk tüzelést kezdeményezett, amit azonban rögtön beszüntetett, amikor tüzérségünk állásait lőni kezdte.

A Czibulka hadtestparancsnokság rendelkezésére a 31. hadosztályparancsnokság 9/9. számú parancsában elrendelte a menetkészenlétet a még mindig Novyi Stav-ban állomásozó I. zászlóalj számára, azonban a menetparancs aznap nem került kiadásra, ezért a zászlóalj továbbra is helyben maradt.

Ma száz éve, 1915. július 8-án, csütörtökön az ellenség továbbra is teljesen nyugodt maradt, a tüzérsége egyáltalán nem lőtt. Reggel egy orosz repülőgép repült át a 44. gyalogezred állásai fölött délnyugati irányban, ami azért keltett nagyobb érdeklődést, mert ellenséges repülőgép már huzamosabb ideje nem mutatkozott ezen a frontszakaszon.
A 31. hadosztály XII. menetzászlóaljai a mai Lengyelország területén található Żółtańce településre érkeztek, ahol a Czibulka hadtest parancsnoksága táborszerű lőgyakorlatot rendelt el számára, egyben értesítette a hadosztályt, hogy az ezredekhez való besorozásuk valószínűleg öt nap múlva történik meg.

Ma száz éve, 1915. július 7-én, szerdán változatlan harchelyzet mellett az ellenség szokatlanul csendes viselkedése tűnt fel a 44. gyalogezred katonáinak, ami arra engedett következtetni, hogy az oroszok esetlegesen kiürítették állásaikat. Ezért a 31. hadosztály parancsnoksága 23.15 órakor az ellenség első vonalaira meglepetésszerű erős tüzérségi tüzet rendelt el, melynek eredményességére enged következtetni, hogy az ellenséges állásokban élénk mozgolódás volt észlelhető.

Vitéz reidharspergi Reichard Béla m. kir. alezredes (1876-1921), a 44. császári és királyi gyalogezred utolsó parancsnoka a világháború után Kaposváron telepedett le, és folytatta katonai pályafutását a Magyar Királyi Honvédségben. 1921-ben bekövetkezett halálát követően a kaposvári Keleti temetőben helyezték végső nyugalomra. Ekkor egykori katonái, akiket Reichard alezredes a front összeomlását követően rendezetten, kötelékben, a teljes fegyverzetet és felszerelést megtartva vezetett vissza Kaposvárra, hálájuk jeléül pénzgyűjtésbe fogtak, hogy méltó síremléket állítsanak egykori szeretett parancsnokuknak. A gyűjtésről az úgynevezett „Reichard alapba” az Új Somogy elnevezésű napilap folyamatosan beszámolt, ami alapján jól látható, hogy számos egykori vitéz adakozott, sokszor társadalmi helyzetéhez mérten erőn felül a síremlék felállítása céljából.

Ma száz éve, 1915. július 6-án, kedden az ellenséges tüzérség élénk tevékenységet folytatott, főleg azonban a helységeket lőtte. Az arcvonalban lévő IV. zászlóaljtól a dandárparancsnokság a 14. századot kivonta és dandártartalékba osztotta be. Az I. zászlóalj a 31. gyaloghadosztály rendelkezésére egész nap Novyi Stav-ban (a korabeli források szerint Nowystaw) maradt.

Az ezred halotti anyakönyve szerint ezen a napon halt hősi halált a 13. században szolgáló Keidel Antal gyalogos. A 23 éves, nős, római katolikus földműves Kisvejkéről vonult hadba, és Kamionkánál szívlövés következtében vesztette életét. Bajtársai még aznap eltemették.

Az ezredparancsnokság kimutatást készített az ezred veszteségeiről, mely szerint a 44. császári és királyi gyalogezred veszteségei a Bug folyóhoz érkezés óta az állásharcban az alábbiak voltak: 38 halott, 194 sebesült, 36 eltűnt.

(Kép: A 44.cs. és kir. gyalogezred emlékműve Kaposváron, Kiss Balázs)

Ma száz éve, 1915. július 5-én, hétfőn, délelőtt 10 órakor az orosz nehéztüzérség erős tűz alá vette Sapizhanka (ukránul: Сапіжанка, a korabeli leírások szerint Sapiezanka) falut, ahol az ezredparancsnokság és a dandártartalék állomásoztak. Ennek folytán tűz keletkezett, amely a falu nagy részét elpusztította. Az ellenség Kamjanka-Buzka településnél (ukránul: Кам'янка-Бузька, 1944-ig, így a korabeli források szerint is: Kamionka-Strumiłowa) is élénkebb tevékenységet folytatott, emiatt a  veszteségek jelentősek voltak. A felosztott menetzászlóaljnak az I. zászlóaljra elő részét a 62. gyalogdandár parancsnokság csak délután indította Novyi Stav-ba (a korabeli források szerint Nowystaw), ahova az estefelé érkezett meg.
Az eddig Eduard Edler von Kreysa altábornagy parancsnoksága alatt álló két hadosztály (31. gyaloghadosztály és 13. landwehr hadosztály) felett ezen a napon Claudius Czibulka altábornagy vette át a parancsnokságot, melyet ezután Czibulka hadtestnek neveztek.

-Bassza meg! - Mordult fel Zoltán, amikor az ébresztőóra másodszor verte fel mély álmából. 6.15 öt mutattak a digitális számlapon a vörös pálcikabetűk, amikor a villanykapcsoló után kotorászott, mivel kinn az utcán még sötét volt. Első meglepetése az volt, hogy egyedül van az ágyban, csak egy gyűrött cetli fekszik azon a párnán, amiről most felkelt, és amin mostanában Melinda, a cég ügyfélszolgálati vezetője szokott aludni, akivel félig-meddig együtt jártak.

Szenzációs felfedezésre bukkantak Kaposváron 2010. május 8-án délután az Együd Árpád Művelődési Ház bontásán munkálkodó építészek. Egy dunsztosüvegben a második világháborúban, valamint 1956-ban készült fényképeket és negatívokat találtak.

2010. május 28-29-30-án a Budafok-Tétényi Fesztiválsorozat keretein belül rendezték meg a Rózsa Fesztivált a budatétényi Rozáriumban. A fesztivál meghatározó pontja volt a Kárpát-medencei Borászok Találkozója, amely idén immár az ötödik alkalommal került megrendezésre. Íme a szubjektív élménybeszámolóm:

Ki ne ismerné Mátyás király, az igazságos történeteit? Évszázadok óta szájról szájra terjedtek e mesék a nagy magyar királyról, aki az igazakat megjutalmazza, a rossz úton járókat megbünteti, a kis embert, ha érdemes rá felemeli, míg a nagyot, ha érdemtelen megszégyeníti.
Száz meg száz évig érlelték magyarrá csöppségek lelkét Hunyadi Mátyás nagyságának történetei, és emberöltőkön keresztül tartották az igazságba vetett hitet az e földön élőkben ezek tanulságai.
1982-ben a híres Kecskemétfilm rajzolói televíziós rajzfilmsorozatot készítettek e mesékből. A tizenhárom epizódot Ujváry László rendezte és Helyey László narrálta.
Talán a legigényesebb magyar rajzfilmsorozat született meg ez által, mostanában azonban nem nagyon játsszák a televíziós csatornák őket. Azok kedvéért, akik hozzám hasonlóan ismerték és szerették gyermekkorukban ezek a meséket és azok kedvéért is, akik most találkoznak vele először, következzék összegyűjtve az összes fejezete.

Tegnap este teljesen véletlenül kapcsoltam az éppen akkor kezdődő A Hortobágy legendája című filmre. Miután számos népszerű magyar színész tűnt fel benne, és a történet is érdekesnek ígérkezett végignéztem. Nem bántam meg!

Korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy dokumentumfilmet fogok nézni a moziban. Aztán úgy alakult, hogy az elmúlt évben háromszor is megtettem ezt. Megtettem, mivel három olyan alkotást láttam, amit úgy éreztem, hogy azonnal látnom kell, és jelenlétemmel, forintjaimmal is kifejezésre kell juttatnom: fontos volt ezeket a filmeket elkészteni!

Elnézést kérek mindenkitől, hogy hosszú hallgatás után csak most jelentkezek. Azok, akik régről ismernek, talán tudják az okát is: betörtek hozzánk.