Az elmúlt hét két pályaváltásról szóló híre hallatán eszembe jutott, hogy a társadalmi mobilitás, végre nem csak egy üres frázis. Sőt, vannak területek, ahol világelsők vagyunk. Míg a Brit szigeteken elképzelhetetlen volna, hogy egyik hétről a másikra Sir Elton John leül a Sunderland megüresedett kispadjára, miközben Damien Duff beáll egy newcastel-i rock-bandába bőgőzni, addig mi igenis elmondhatjuk, hogy nálunk lehet egyik napról a másikra Hevesi Tamásból nb1-es vezetőedző, és Sándor tamásból basszusgitáros.
Nem nagyon akarok itt poénkodni a REAC helyzetével, sokan megtették Hevesi nevének hallatán, de azt hiszem, hogy a palotai klubvezetők is inkább csak egy hosszú távú lehetőséget látnak Hevesi Tamásban, mint megmentőt. Bár őt az „Ezt egy életen át kell játszani” című dala révén ismeri elsősorban ez az ország, minden bizonnyal Kutasi klubigazgató is tudja, hogy ha valami csoda nem történik ezzel a REAC-cal, az nb1-ben maximum jövő júniusáig játszhat az új tréner, akinek persze azon túl is hosszú életet kívánnak. Az örökzöldet figyelve azonban felsejlik a kép, ahogy megáll az élet a Czabán Samu téren, amikor az ifjú vezetőedző kigombolt inggel leszáll a csapatbuszról.
Azonban sokkal érdekesebb Sándor Tamás, atlantai olimpikonunk esete, aki harmincnégy éves fejével, kiváló fizikai formában gyakorlatilag elveszítette minden esélyét, hogy ha rockzenei pályára lép, hatvanas éveire annyira szétbombázza magát, mint Demjén, Frenreisz, Feró vagy bármelyik becsületes öreg rocker. Pedig hogy Tobének hasonló ambíciói vannak, az nem is mai hír, hiszen a (szintén zenész) Böőr Zoltán debreceni távozása után basszusgitáros nélkül maradó Wyrfarkas zenekarban hozza helyzetbe a szintén metál-arc Dombi Tibit.
Sándor pályafutását több helyen elemezték, sokan keresik a választ, hogy miért nem lett nagyobb futballista, hisz a többség képességi alapján szebb jövőt jósolt neki. A választ ő maga adja meg. Egy élvonalbeli futballistákra épülő zenekar mottójának szebbet alig lehetne kitalálni, mint amit ők hirdetnek a honlapjukon: „Ne azt tedd, amit elvárnak tőled! Úgy csináld, ahogy belülről érzed!” Nem tudom, hogy Supka vagy Beránek professzorok mit szóltak ehhez, nekem minden esetre sokat mondanak ezek a szavak a szájukból.
A Wyrfarkas amúgy zeneileg „tizenkettő – egy tucat”, bár halkan megjegyzem, ha rajtam múlt volna, Hevesi sem iratkozik be pro-licenszes edzői tanfolyamra abból a pénzből, amit a lemezére költök. Amúgy Sándorék három nótáját bárki meghallgathatja, ugyanis ingyenesen letölthető a honlapjukról.
De beszéljenek maguk a játékosok, hadd idézzem a haon.hu (Hajdú-Bihar megyei online internetes portál) riportját. Tobe számomra legszebb szavait külön kieltem persze:
„A DVSC-TEVA két kiválósága, Sándor Tamás és Dombi Tibor Tóth Józseffel kiegészülve alkotja a Wyrfarkas nevű rockbandát. A trió elszántan készül eddigi legnagyobb fellépésére, hiszen december 29-én, a Tankcsapda előzenekaraként a Főnix színpadán mutathata meg tudását. A Napló ott volt az egyik debreceni klubban, ahol az együttes a nagy buli főpróbáját tartotta, s a fellépést követően a srácok készségesen válaszoltak a kérdéseinkre.Napló: Igazából ott ragadtam le, hogy a megboldogult ifjú korunkban fantasztikus levegőgitár-szólókat nyomtatok.
Dombi Tibor: A Guns n'Roses, a Metallica és a Tankcsapda zenéje határozta meg a fiatal éveinket, s olykor „beszálltunk” ezekbe a zenekarokba.
Sándor Tamás: A kedvenc pózom a Slash-figura volt: lazán, cigivel a szájban nagyon tudtam utánozni.Napló: Anno nem úgy tűnt, hogy zenélés nélkül nem tudtok élni.
Dombi Tibor: A légióskodásomat követően 2002-ben visszatértem Debrecenbe, nem volt barátnőm, ráadásul Böőr Zoli is nagyon unatkozott, elgondolkoztunk rajta, mit kellene csinálni. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy zenélni fogunk. Fejes Tomi, akinek egészen véletlenül már akkor is hangszer boltja volt, adta alánk a lovat, illetve a hangszereket. Na, ezek után óriási lendülettel tagkeresésbe kezdtünk, és ekkor ajánlotta az egyik barátunk Tóth Józsit.
Tóth József: Ellentétben neves kollégáimmal, nekem volt zenei előéletem, hiszen zeneiskolába jártam, évekig zongorázni tanultam, majd később hobbiból vettem magamnak egy gitárt, megtanultam rajta játszani, és társakat kerestem egy bandához. Szepesi Józsi akkor ajánlotta Kicsiéket.Napló: Valóban semmilyen előképzettség nélkül alapítottatok bandát?
Dombi Tibor: Abszolút semmit nem konyítottunk a zenéhez. Nekem Fejes mutatott pár trükköt, ez alapján vágtam bele.Napló: Mennyire lepett meg, hogy két híres-neves futballista szegődött melléd?
Tóth József: Igazából nem lepett meg, ugyanis nem ismertem őket, mivel nem szeretem a focit. Egyetlen mérkőzésen voltam kint, a PAOK elleni UEFA-kupa meccsen. Azt hiszem, 1–1 lett a vége. Vagy nem?
Dombi Tibor: Na, ennyit Józsiról és a fociról....
Tóth József: Most már tudom, hogy 0–0 lett!Napló: Honnan jött a Wyrfarkas elnevezés?
Dombi Tibor: Fejes, a Tankcsapda dobosa Wyrfarkasnak nevezi azokat a srácokat, akik a koncerteken az első sorokban őrjöngenek. Ő adta nekünk a nevet.Napló: Amikor Böőr Zoli Törökországba igazolt, hatalmas űr támadhatott a zenekar életében...
Dombi Tibor: Óriási gondban voltunk, mert „külsőst” nem igazán akartunk, a haverok között pedig túl sok jelentkező nem volt, ezért próbáltam Tobét megfűzni.
Sándor Tamás: Túlzás lenne azt mondani, hogy egyből rábólintottam, de végül beadtam a derekamat, és megvettem a bőgőt.
Tóth József: Tamás új lendületet adott a csapatnak, ugyanis sok elképzelése van, és ezeknek hangot is ad.
Sándor Tamás: A régi számokat is próbáltam rendbe tenni, de nem hagyták.
Tóth József: Engedjétek meg, hogy megjegyezzem: nagyon szeretnénk, ha Böőr Zoli visszatérne hozzánk! Zolika, hallod!?Napló: Milyen munkamegosztás alapján dolgozik a csapat?
Tóth József: Teljesen demokratikus, mindent én csinálok, a zeneszerzés és a szövegírás is az én reszortom. Bár hazudnék ha elhallgatnám, hogy Kicsivel sokat gondolkoztunk együtt a zenén.Napló: A labdarúgásban pontos képet lehet kapni arról, hol tart, milyen jó a csapat. Hogy érzitek, a Wyrfarkas zenéje mennyire profi?
Dombi Tibor: Óriási dolog, hogy a Tankcsapda előzenekaraként a Főnixben játszhatunk, de tisztában vagyunk vele, hogy ez csakis a sportban szerzett ismertségünknek szól. Lukács Laci egy interjúban azt mondta, hogy a fesztiválokon nálunk rosszabb zenekarok is színpadra állnak. Én ezt bóknak veszem.
Tóth József: Teljes egészében felépítettük a karrierünket: három éve kezdtünk zenélni, most a főnixes bulival eljutottunk a csúcsra, lehet, hogy be is kéne fejezzük a zenélést.
Dombi Tibor: Megmondom őszintén, kicsit rosszul érzem magam a fellépéseink során, mert tudom, hogy sok olyan zenész van, akik nálunk tehetségesebbek, mégsem jutnak ilyen lehetőségekhez.
Sándor Tamás: Szerintem ez számunkra nem lehetőség, hanem ajándék.Napló: Mi történik, ha sikert arattok a Főnixben?
Tóth József: Akkor gáz lesz!
Sándor Tamás: Ez számunkra tényleg csak hobbi, ha ebből kellene megélnünk, akkor tényleg nagy gáz lenne!Napló: Lemez kiadásán gondolkoztok?
Dombi Tibor: Már készítettünk egy demót, de az annyira rossz minőségű, hogy még mi sem hallgatjuk.
Tóth József: Heti rendszerességgel járunk próbálni, már van tíz számunk...
Sándor Tamás: Tizenegy! A Tankcsapda Jönnek a férgek című dalát is játsszuk!
Tóth József: Jó, akkor tizenegy, de a lényeg, ha lemezünk lesz, azt csakis önmagunkért csináljuk meg. Sokat áldoztunk a zenélésre a szadidőnkből, kár lenne veszni hagyni.Napló: Milyen zenét játszotok?
Dombi Tibor: Túlzottan nem értünk hozzá, Fejes azt mondta, hogy punk-rock.
Sándor Tamás: Az régen volt, ma már inkább heavy metal. A két nagy kedvencünk, a Metallica és a Tankcsapda zenéjét ötvözzük.Napló: Miről szólnak a szövegeitek?
Tóth József: Úgy gondolom, van üzenetük, a világ igazságtalanságai ellen próbálunk szót emelni.Napló: Tobe, a gyerekek szeretik a Wyrfarkast?
Sándor Tamás: A lányom és a fiam is Tankcsapdán nőttek fel, így a mi zenénket is kedvelik, sőt már hallottam őket a mi számainkat énekelni.Napló: Futballistaként már 40-50 ezer ember előtt is pályára léptetek, van bennetek drukk amiatt, hogy december 29-én a Főnixben álltak színpadra?
Dombi Tibor: Sokáig hittük magunkról, hogy tudunk focizni, de azt egy percig sem, hogy tudunk zenélni, éppen ezért – szerintem – nagyon idegesek leszünk.
Sándor Tamás: Teljesen más egy stadionban, tömött lelátók előtt pályára lépni, mert azt már rutinból megoldjuk.
Tóth József: Igazából már is akkor drukk van bennünk, ha valaki bejön a próbaterembe.Napló: Mire számíthatnak tőletek a rajongók a koncerten?
Dombi Tibor: A hozzáértők biztosan észre veszik majd a hiányosságainkat, de akik a buli kedvéért jönnek el, azoknak tetszik majd, amit játszunk.
Sándor Tamás: Biztos vagyok benne, hogy a laikusoknak nem rontjuk el a kedvét. Egy a fontos: a rock n' roll!!!”
