Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Kosztolányi sorai jutottak eszembe Kálomista Gábor Marian Cozma meggyilkolásáról szóló dokumentumfilmjének beharangozója láttán. Azt gondolom, hogy a cím nagyon találó, azon a veszprémi éjszakán nem csak egy sportolót, egy országot is szíven szúrtak. Nehéz erről írni bármit is, nem is nagyon tudok. Talán csak annyit, hogy elkészült a film, amit azt gondolom, mindenképp látnia kell magyarnak, romának, románnak. Mindenkinek.