Az alábbi dalt, mely az 1956-os szabadságharcosoknak állít emléket, bizonyos trieszti illetőségű Fdg Trieste zenekar zenésítette meg első ízben, amit a szintén olasz (nálunk is működik hasonló nevű formáció) Aurora zenekar dolgozott fel az alábbi formában.
Gyerünk budapesti srácok!
Előre budai srácok!
Előre pesti srácok!
Diákok, földművesek, munkások,
a nap nem kel fel többé keleten.
Száz éjszakát virrasztottunk át,
és hónapokon át álmodtunk
azokról az októberi napokról,
a Magyar fiatalok hajnaláról.
lehoztad a térre, vártam rád,
a tankönyveim közé rejtve
én is hozok egy pisztolyt.
Hat dicsőséges nap és hat dicsőséges éjszaka
a győzelmünk idején,
de a hetedik nap megérkeztek
az oroszok a harckocsikkal.
senki nem hozott segítséget,
a világ csak figyelt
az árok szélén ülve.
A lány nem mondja az anyámnak,
nem mondja neki, hogy meghalok ma éjjel
azt mondja neki, hogy a hegyek közé bújdosok
és visszatérek tavasszal.
elveszett a forradalmunk,
nemsokára megkötöznek
és a kivégzőosztag elé állítanak minket.
A bajtársaim már az osztag előtt állnak,
elesik az első, a második,
végetért a szabadságunk
eltemetve a világ becsületét.
majd visszatérnek énekelve az indulókat,
azon a napon, amikor felsorakozunk,
és visszatérünk a hegyekből.
Előre budai srácok!
Előre pesti srácok!
Diákok, földművesek, munkások,
a nap nem kel fel többé keleten!
Ennek a dalnak hatalmas kultusza van Olaszországban, különösen a jobboldali érzelmű Lazio ultrái énekelték és éneklik előszeretettel, mint antikommunista indulót, azonban 2006-ban a forradalom 50.-ik évfordulóján Olaszország-szerte népszerűvé vált, elsősorban a futballszurkolók között.