Rizsa, Komisz, Basztián, Átmeneti állapot, Butapest, Oldalasok, A Vezér, Konyak, Darabolós pingvin, Jóska Pista, Flinter, Képregények, A Mecsek legalja, A történelem nagy pillanatai képregényben, Örökzöld táncdalok képregényben.Blind Myself, Magashegyi Underground, Persona Non Grata, Heaven Street Seven.
Ráadásul a teljesség igénye nélkül. Ez mind Gróf Balázs keze munkáját dicséri, aki véleményem szerint a kortárs vizuális kommunikáció egyik legjelentősebb személyisége. A fiatal rajzoló nem ma kezdte, több mint tíz évvel ezelőtt figyelhettünk fel rá mi kaposváriak, amikor is a KaposEst hasábjain feltűnt egy Rizsa névre hallgató képregény-figura, papírzacskóval a fején, hogy rövid, ám elgondolkodtató kalandjaival mutasson rá egy-egy társadalmi szempontból is izgalmas kérdésre, amolyan Garfield-os stílusban. Rizsa és Gróf egyéb rajzai persze nem csak nálunk, hanem szépen lassan az egész Est-hálózatban helyet követeltek maguknak. Ezek mellett persze más lapokban is jelentek meg a pécsi grafikustól képregények, de felismerhette az ország néhány videoklipben is egyre inkább egyedi, és összetéveszthetetlen stílusának nyomát. Underground körökben már a Persona Non Grata klip is felkeltette a figyelmet, a HS7 – Dél-Amerikáját pedig már senkinek sem kell bemutatni. Aztán a készült még klip a Magashegyi Underground számára is, akik a Petőfi Rádió arculatváltása után hazánk egyik legjátszottabb zenekarává váltak, valamint a Blind Myselfnek. Ez utóbbi Lost In Time című számának klipje mind kivitelezésben, mind ötletben zseniális. Miután a budapesti banda megunja, hogy kis létszámú, és kevéssé "műértő" közönségnek játszik, lezúzza a SlipKnot-ot, a Metallicát, Ozzy-t (az ötlet persze nem is jöhetne máshogy, csak Téglás Zolival sörözve), míg legyőzőre nem talál. Hogy kinek a személyében? Nem lövöm le a poént, beszéljen a klip:
Nem meglepő ugye, hogy a zenekar a 2008-as évben előkelő helyen végzett a filmmel több nemzetközi videoklip listán? Ráadásul olyan zenekarokat zúzott le a klipben, akik ez által valószínűleg örökre megjegyzik a magyar banda nevét, mégpedig pozitív kontextusban. Marketingből csillagos ötös.
Persze a kiállítások szervezői is felfigyeltek Gróf tevékenységére, és az alkalmazott grafikák és reklámfilmek megrendelői közül is többek érdeklődését felkeltették a munkái. Olyan projektekben vett részt, mint a pécsi 2010-es EKF, ahol, ha a szervezők is akkora szakértelemmel tevékenykedtek volna, mint ő, valószínűleg a többségnek még ma is az „Európa Kulturális Fővárosa” jutna eszébe a mozaikszóról az „El Kúrtuk Főváros” helyett.
Aztán itt van még két saját könyv, mindkettő 2005-ből. A képregények című önmagáért beszél, 189 oldalnyi "Grófbalázs", és ott van még a Mecsek legAlja is. Ez utóbbi címével gondolom a könyv ki sem került a kaposvári boltok polcaira, de nyugalom, kedves Rákóczista barátaim, a könyv nem az ősi rivális szurkolóival foglalkozik, hanem ahogy a mű önmagát aposztrofálja, ez: „A hétköznaPI CSAlódások igaz története”. Valószínűleg ez a szójáték gyakorisága okán meglehetősen széleskörű önmeghatározási kategória a baranyai megyeszékhelyen, persze azért van némi összefonódás is az imígyen öndefiniált csoportok között. Mellesleg a híres – hírhedt punkzenekar azért is fontos Gróf kapcsán, mert négy remek kis animációs filmet készített a banda egykori basszusgitárosának, Balha Vilmosnak, azaz Willy bácsinak hangfelvételeihez, aki 2006-ban, autóbalesetben életét vesztette. Íme az egyik:
Érdemes Gróf Balázs honlapját böngészni, amibe bőven bele lehet feledkezni (ezért is a végére linkelem, ha már írtam egy bejegyzést, olvassátok végig). Szinte az egész eddigi életműve rajta van, ami remélem, még sokáig gyarapszik hasonlóan színvonalas munkákkal.
