Csak előre Rosseb!

Miután az idei szezont megelőző évben a sokszoros magyar bajnok Alba Volán jégkorongcsapata az osztrák elit-ligában pallérozódik (szlovén csapatok társaságában is), valamint Csíkszereda patinásabb hoki-klubja, az SC a magyar és a román bajnokságban is szerepelt, a magyar szövetség gondolt egy merészet. Életre hívták azt a bajnokságot, ahol Hazánk, és Románia legjobb tíz csapata egy trófeáért küzd. A versenysorozathoz egy neves főszponzort is találtak, így MOL-liga néven indult útjának a bajnokság.

Sokat gondolkodtam már, hogy mikor és hogy alakult ki Kaposvár és Pécs között ellentét. Mert hogy kialakult, az vitán felül áll: egy új vasúti járat, egyetemi kar, közintézmény regionális elhelyezése kapcsán heves viták robbannak ki egymással a két város politikusai között. Sokszor a két város derék polgárai sem épp a legjobb véleménnyel nyilatkoznak szomszédvárukról, vagy annak lakóiról, világnézeti különbségeiknél pedig szemléletes, hogy nincs az a választás, ahol hasonló eredmény születne a két településen. Nem utolsó sorban pedig ott a sport: ha valami, egy Rákóczi – Pécs meccs soha nem tét nélküli.

Minap vége szakadt egy több éves sorozatnak. Eddig heti programom részét képezte az, hogy ha Kaposváron jártamban-keltemben belebotlottam Walter Petibe, megkérdeztem tőle, hogy mikor lesz kész a lemez. A válasz leginkább az volt, hogy „jövő héten”, míg legutóbb széles mosollyal, és egy CD-vel várta kérdésemet.

 

Elkészült a Sustain zenekar Apple című albuma.

Nagy Imre, 1956 mártír miniszterelnöke 1896. június 7-én született Kaposváron. Miután a szabadságharc leverése után, a Jugoszláv nagykövetség kiadta a Szovjet hatóságoknak, családjával együtt egy ideig Romániában tartották fogva. Ott vetette papírra önéletrajzi írását Viharos Emberöltő címmel, mellyel a születésétől 1918-ig jutott.

 

Értékes ez az írás, nekem kaposvárinak főképp, hisz Nagy Imre ez időszak nagy részét szülővárosában, Kaposváron töltötte. Nem politikai szerepét akarom megítélni, de úgy gondolom, érdekes adalékokat tartalmaz a 20. század egyik legnagyobb magyar történelmi személyiségéről.

 

Kevesen tudják, de Nagy Imre egész életében magával hordott valamit, az első világháborútól kezdve. Utolsó kívánsága a kivégzése előtt az volt, hogy a kezében tarthassa azt. 1958. június 15-én, Nagy Imre egy zacskó kaposvári földdel a kezében halt meg, melyet édesanyjától kapott.